1780. január 1-jén Pozsonyban olyan esemény történt, amely mérföldkőnek számít a magyar művelődéstörténetben: megjelent a Magyar Hírmondó, az első rendszeresen megjelenő magyar nyelvű újság. Bár a lap első pillantásra inkább hírközlő és közéleti jellegű volt, hatása messze túlmutatott a napi események közlésén: döntő szerepet játszott a magyar nyelv nyilvános használatának megerősítésében és a modern magyar sajtó megszületésében.
A 18. század végén Magyarországon a közélet, az igazgatás és a tudomány nyelve még nagyrészt a latin és a német volt. A magyar nyelv elsősorban a magánélet és a szépirodalom területén élt. A Magyar Hírmondó megjelenése ezért nem csupán sajtótörténeti, hanem nyelvpolitikai jelentőségű lépés is volt: bizonyította, hogy magyarul is lehet híreket közölni, közéleti kérdésekről írni, és szélesebb olvasóközönséget megszólítani.
A lap alapítója és szerkesztője Rát Mátyás evangélikus lelkész volt, aki a felvilágosodás eszméinek elkötelezett híveként a műveltség terjesztését tekintette fő céljának. A Magyar Hírmondó nem csupán hazai és külföldi híreket közölt, hanem gazdasági, tudományos, nevelési és erkölcsi témákkal is foglalkozott, sőt időnként irodalmi vonatkozású írások is helyet kaptak benne.
A lap nyelve egyszerre volt közérthető és formáló erejű: Rát Mátyás tudatosan törekedett arra, hogy a magyar nyelvet alkalmassá tegye a modern gondolatok közlésére. Ezzel közvetve hozzájárult ahhoz a folyamathoz, amely később a nyelvújításban teljesedett ki.
A Magyar Hírmondó elsősorban a városi, műveltebb rétegeket célozta meg: lelkészeket, tanítókat, hivatalnokokat, kereskedőket. Ugyanakkor jelentősége abban rejlik, hogy új típusú olvasói magatartást alakított ki: a rendszeres hírolvasást, a közéleti tájékozódás igényét. Ez a szemlélet később a reformkor sajtójában bontakozott ki igazán, de gyökerei egyértelműen a Magyar Hírmondóig nyúlnak vissza.
Bár a Magyar Hírmondó nem maradt fenn hosszú ideig, és példányszáma sem volt nagy, szimbolikus jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Megnyitotta az utat a magyar nyelvű sajtó előtt, amely a 19. századra a nemzeti identitás egyik legfontosabb hordozójává vált. Azok az írók, költők és gondolkodók, akik később a magyar irodalom aranykorát megteremtették, már egy olyan közegben dolgozhattak, ahol a magyar nyelv természetes része volt a nyilvánosságnak.
1780. január 1-je így nem csupán egy újság megjelenésének dátuma, hanem egy új korszak kezdete a magyar nyelv és irodalom történetében. A Magyar Hírmondó megjelenésével a magyar szó kilépett a magánszférából, és helyet követelt magának a közéletben – egy olyan folyamatot indítva el, amely végül a modern magyar nemzeti kultúra megszületéséhez vezetett.
.jpg)
