1937. január 14-e József Attila életének egyik jelképes, bár kevéssé ismert dátuma. Ez a nap nem születéshez vagy halálhoz kötődik, hanem ahhoz a történelmi pillanathoz, amely élesen megmutatja a költő és kora közötti feszültséget, valamint a két világháború közti magyar irodalmi élet politikai kiszolgáltatottságát.
A Szép Szó című folyóirat – amelynek József Attila egyik meghatározó alakja volt – 1937 januárjára irodalmi estet szervezett Budapesten. Az esemény különleges alkalomnak ígérkezett: Thomas Mann, a világhírű német író magyarországi látogatásához kapcsolódott volna, és József Attila erre az alkalomra írta meg híres költeményét, a Thomas Mann üdvözlésé-t.
Az est azonban 1937. január 14-én rendőrségi tiltás alá került. A hatóságok politikai okokra hivatkozva megakadályozták a rendezvényt, így József Attila nem olvashatta fel versét a nyilvánosság előtt. A költemény – amely az európai humanizmus, a szellemi felelősség és az erkölcsi bátorság melletti kiállás egyik legszebb magyar lírai dokumentuma – csak később, nyomtatásban jelenhetett meg.
Ez az eset sokkal több volt egy adminisztratív döntésnél. Szimbolikusan megmutatta a szabad gondolkodás korlátozottságát a Horthy-korszak végéhez közeledve, József Attila politikai és társadalmi elszigeteltségét, valamint azt, hogy a költő mennyire tudatosan kapcsolta a magyar irodalmat az európai szellemi hagyományhoz.
A Thomas Mannhoz írt vers nem hízelgő üdvözlés, hanem egyfajta erkölcsi párbeszéd: a költő az íróhoz mint példához fordul, aki „a világ igazát” meri kimondani akkor is, amikor ez veszélyes.
Különösen megrendítővé teszi január 14-e emlékét, hogy 1937 József Attila utolsó éve volt. Ekkor már súlyos lelki válságokkal küzdött, anyagi és érzelmi bizonytalanságban élt, miközben költészete elérte egyik legnagyobb mélységét és érettségét. Az, hogy éppen ebben az évben tiltják el egy nyilvános megszólalástól, tragikus módon jelzi, mennyire nem volt helye a kor Magyarországán annak a hangnak, amely ma a magyar irodalom egyik alapköve.
Bár január 14-e nem tartozik József Attila legismertebb évfordulói közé, mégis fontos irodalomtörténeti dátum. Arra emlékeztet, hogy a költészet nem csupán esztétikai kérdés, hanem erkölcsi és társadalmi tett is lehet – és hogy a legnagyobb versek gyakran csendben, betiltva, késleltetve jutnak el az olvasókhoz.
József Attila életművének ismeretében ez a nap a kimondhatatlanság és a kimondás kényszere közötti feszültség szimbólumává válik – egy olyan költő esetében, akinek szavai végül mégis túléltek minden tiltást.
.jpg)
